Az elektronikus kerítésrendszer főként három részből áll: az elektronikus kerítéstartóból, az elülső{0}}tartozékokból és a hátsó{1}}vezérlőrendszerből. Az elektronikus kerítéstartót általában a szabadban szerelik fel egy rozsdamentes acél esőálló dobozba, amelyet a meglévő kerítés (például téglafal, betonfal vagy vaskerítés) mentén szerelnek fel. Az impulzusgenerátor is általában a szabadban van, és jelátviteli berendezésen keresztül riasztási jeleket továbbít a hátsó vezérlőközpontba.
Az elektronikus kerítéseket úgy tervezték, hogy áramkört hozzanak létre, amikor egy személy vagy állat hozzáér. A teljesítménygerjesztőnek nevezett komponens a teljesítményt rövid, nagyfeszültségű{1}}impulzusokká alakítja át. A teljesítménygerjesztő egyik kivezetése körülbelül másodpercenként egy elektromos impulzust bocsát ki a csatlakoztatott csupasz vezeték mentén. A másik kivezetés egy földbe ültetett fémrúdhoz csatlakozik, amelyet földelőrúdnak vagy földelőrúdnak neveznek. Az impulzus alatt a vezetéket és a földet megérintő személy vagy állat befejezi az áramkört és sokkot okoz. Az ütés hatása a feszültségtől, az impulzus energiájától, a vevő és a kerítés és a talaj közötti érintkezés mértékétől, valamint a testen áthaladó áram útjától függ; az alig észrevehetőtől a kényelmetlenig, fájdalmasig vagy akár végzetesig terjedhet.
